Amikor a hülyeség dönt helyetted

Írta: Marton Katalin iránytű mentor 

Van az a döntés, amit 3 másodperc alatt meghozol. És van az, amin 3 hétig gondolkodsz. Az elsőnél azt mondod: „Érzem, hogy ezt kell csinálnom!”

A másodiknál: „Jó, de mi van, ha…?” És valahol a kettő között van az életünk.  Mert azért lássuk be: nem minden döntéshez kell SWOT analízis (he-he).

Ha meglátod, hogy jön a busz, nem kezdesz el azon gondolkodni: „Vajon ez a busz illeszkedik-e a hosszú távú életstratégiámhoz?” Felszállsz. Pont.

Ha pedig este 11-kor meglátod a hűtőben a tegnapi tortát, ott sem feltétlenül történik SWOT-elemzés. Megeszed. Majd másnap: „Ezt most miért kellett?” Hát… a döntéshozó bizottság nem volt túl erős ezen a döntési ponton (hahaha).

De vannak döntések, amelyeknél azért nem árt, ha nem az első impulzusunk ül a volánnál.

Mert az ösztön néha zseniális. Megérzel valamit.Valakivel találkozol, és egyszerűen azt gondolod: „Vele szeretnék dolgozni.” Belépsz egy helyre, és azt érzed: „Itt valamiért jó lenni.” Kipróbálsz valamit, és hirtelen: „Hűha. Ez nekem nagyon bejön!”

Ez fontos.

Az első megérzésünk sokszor rengeteg információt hordoz arról, hogy mi érdekel, mihez vonzódunk, mi passzol hozzánk. Csakhogy… az ösztön nem mindig tudja, mi történik holnap.

És itt jön a tudatos döntés.

Tegyük fel, hogy 17 évesen meglátod a TikTok-on: Az álomszakmám! c. shortot. Te pedig: „EZ AZ! MEGTALÁLTAM!” Jelentkezés a suliba. Bekerülsz. Boldog vagy. Aztán…..

Jönnek a következők. Fogalmad sincs, milyen ebben dolgozni. Nem beszéltél senkivel, aki ezt csinálja. Nem próbáltad ki. Nem tudod, milyen tantárgyak kellenek hozzá, de mostmár tudod, és nem igazán jönnek be…

Aztán jön az, hogy nem tudod, milyen egy átlagos hétköznap ebben a szakmában. Csak tetszik az elképzelés. Lesz egy gyakorlati helyed, nem jön be.. elmész egy másikra… ott is ugyanaz van. Kezdesz kétségbe esni, ami teljesen érthető.

A szakma nagyon jónak tűnt.
A róla alkotott fantáziád viszont lehet teljesen más.

És akkor itt most pörgessük vissza az idő kerekét.

Nem azért, hogy lebeszéld magad. Hanem azért, hogy információt szerezz a saját döntésedhez. Beszélj valakivel. Nézd meg. Próbáld ki. Kérdezz. Menj el egy nyílt napra. Keress valakit, aki már csinálja. És utána megint figyeld meg magad.

Még mindig akarom? Ha igen: Hajrá. Ha nem: Hoppá. Megint tanultál valamit. Magadról.

És tudod, mi az igazán érdekes?

A világ tele van olyan emberekkel, akik nem mindig tudatosan, szépen megtervezve jutottak oda, ahol végül kikötöttek.

Steve Jobs például nem azért járt a kalligráfia órákra, mert előre tudta, hogy egyszer majd az Apple termékeinek tipográfiájában hasznát veszi. Csak érdekelte. Aztán évekkel később visszaköszönt az életében.

Vagy ott van Vera Wang, aki eredetileg műkorcsolyázó és újságíró szeretett volna lenni, majd később, 40 éves korában váltott a divattervezésre. Negyven. Amikor mások szerint már lassan „késő”. Ő meg: „Ja, amúgy akkor kezdeném.”

Ez ismerős nekem is.  Mert néha az ösztön visz valahová. A tudatosság pedig később segít megérteni, hogy miért érdemes arra menni.

De van a másik véglet is. Amikor nem az ösztön dönt. Hanem a pillanatnyi érzelem. A sértettség. A félelem. A bizonyítási vágy. A „majd én megmutatom!”

És ezekkel azért óvatos lennék. Mert amikor dühből mondasz fel… Amikor azért jelentkezel egy szakra, mert „azért is megmutatom apának”… Amikor azért választasz egy munkát, mert mindenki szerint menő… Amikor azért mondasz igent valamire, mert félsz nemet mondani… akkor valójában döntesz.

Csak nem biztos, hogy te döntesz. Lehet, hogy a félelmed. Vagy a megfelelési vágyad. Vagy a sértettséged. Vagy a pillanatnyi lelkesedésed… ül a volánnál. Te meg hátul ülsz, bekötve.

És szerintem ez az egyik legfontosabb különbség. Az ösztön azt mondhatja: „Menj!” A tudatosság pedig megkérdezi: „Hová?” Az ösztön azt mondja: „Ezt akarom!”

A tudatosság: „Miért akarom?” Az ösztön: „Most azonnal!” A tudatosság: „Jó. De holnap reggel is?”

És nem az a cél, hogy minden döntésből húszoldalas tanulmány legyen. Mert az is egy csapda. Van, aki annyit gondolkodik, hogy közben már háromszor megváltozott a világ, ő pedig még mindig a pro-kontra listát nézegeti. „Még egy kis kutatás, és döntök.” Persze. Aha. Majd 2047-ben.

Talán valahol középen van az egészséges út. Érezd meg - aztán nézz utána. Figyelj magadra -  aztán kérdezz. Lelkesedj - aztán próbáld ki. Merj lépni - de tudd, miért lépsz.

Mert a döntés nem attól lesz tudatos, hogy minden részletet előre tudsz. Hanem attól, hogy te vagy jelen benne. Nem anya. Nem apa. Nem a barátaid. Nem az Instagram. Nem az, hogy „ezt illene”. És nem az, hogy: „Mit fognak szólni?”

Hanem te. A te érdeklődésed. A te értékeid. A te lehetőségeid. A te felelősséged. És igen, néha így is mellényúlsz. Mert ilyen az élet. De óriási különbség van aközött, hogy: „Hülyeséget csináltam.” és aközött, hogy: „Megnéztem, kipróbáltam, átgondoltam, és kiderült, hogy nem ez az én utam.”

Az elsőből könnyű szégyent csinálni. A másodikból viszont tapasztalat lesz. És lehet, hogy egy idő után rájössz: nem az volt a baj, hogy rosszul döntöttél. Hanem az, hogy még nem ismerted magad eléggé ahhoz, hogy másképp dönts. Na, és ez már valami. Mert ezen lehet dolgozni. Lehet kérdezni. Lehet próbálkozni. Lehet változtatni. Lehet újratervezni.

És közben egyre jobban megtanulni azt a bizonyos vezetést.

A saját életed vezetését.

---

Lehet, hogy most éppen a továbbtanulás, pályaorientáció vagy egy új munkaterület felfedezése érdekel. Ha így van, akkor nézd meg hogyan segíthet ebben az IrányTű HANGOLÁS vagy az Ifjúsági COACHING

Várlak szeretettel! 

 

Kép: pixabay