Arccal merre vagyok…
Írta: Marton Katalin, iránytű mentor
...amikor éppen rajta vagyok a lejtőn, az nem csak velem történik.
Sok podcastet hallgatok pályasorsok témában. Ismert emberek hogyan jutottak el oda, ahol most vannak éppen. Nagyon jó hallgatni, amikor valaki elmondja, volt és van, amikor fent van, amikor zuhan, és amikor leér, aztán elindul újból felfelé. Az élet csupa lent és fent, meg ami közte van. Jó látni a saját buborékomban, hogy egyre többen mernek beszélni erről. Visszaigazol, hogy amikor éppen rajta vagyok a lejtőn, az nem csak velem történik. Ez nem a káröröm, hanem a tartozás valahova érzése, és hogy nem vagyok egyedül.
...van egyáltalán olyan, hogy tudjuk, merre vagyunk arccal?
Szoktam használni azt a kifejezést, hogy „nem tudja arccal merre van előre”. Aztán hallgatom az egyik podcastet, ahol Dr. Buda Lászlóval (a SzomatoDráma és az Ultrarövid Terápia megalkotója) beszélnek többek között a pályaválasztásáról. Ő sem tudta, hogy merre van… És akkor egyszercsak belémvágott, hogy van egyáltalán olyan, hogy tudjuk, merre vagyunk arccal? Van-e létjogosultsága ennek a kifejezésnek? Vagy ez csak a saját gőgöm, arroganciám? Figyelmeztetés arra, hogy az alázatomon még jócskán van mit dolgozni?
Felnőtt emberként elvárják tőlem, hogy tudjam merre tartok, mit miért csinálok. Ezek nem kimondott vagy leírt elvárások. Ez az, amit érzékelek magam körül. Nade mi van a fiatalokkal? Tőlük is el kéne várnom, hogy tudják mit csinálnak és miért? Elég gyér pályatanácsadó lennék szerintem, ha így állnék hozzá.
Kalocsa, ifirefi, GYIÖK
Voltam ifjúsági referens Kalocsán 3 éven át. Nagyon élveztem. Eszméletlen jó volt fiatalokkal dolgozni, gondolkodni, álmodozni és megvalósítani! Az egyik imádom időszaka volt az életemnek. Voltak rendezvények, amiért a Kalocsai Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzat (rövidítve: GYIÖK) felelt, együtt dolgoztunk a srácokkal, hogy színes programokat csináljunk, ahol a fiatalok és felnőttek is jól érzik magukat. Sok sikerben volt részünk, és voltak nehéz időszakok. Szóval az egyik ilyen rendezvényen (Sárkányhajó Kupa) történt, hogy az egyik megbeszélésünkkor az akkori GYIÖK ifjúsági polgármester a társai előtt kritikával élt a hozzáállásom kapcsán. Soha nem felejtem el, hogy ez az akkor 16-17 éves srác, korát meghazudtoló finomsággal hívta fel a figyelmem arra, hogy megtisztelőnek érzi, hogy ennyire számítok a GYIÖK csapatára és nem nyomom el őket a felnőtt létemmel, viszont túl sokat várok el tőlük. Emlékszem, hogy megfagyott a levegő és minden gyerekszem rám szegeződött - legalábbis bennem ez így él. A rendezvény szervezése és lebonyolítása közben azt hittem tudom, hogy arccal merre vagyok előre, de akkor ott, ezzel a kritikával az derült ki számomra, hogy nagyon nem.
„A pokolhoz vezető út jó szándékkal van kikövezve.”
Túl sokat vártam el tőlük, és észre sem vettem. A legjobb indulat vezérelt. Aztán erről indult egy beszélgetés, mert szintén emlékeim szerint többen is megerősítették ezt a meglátást és volt egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül került napirendre a téma, mert ezt a fiatalok egymás között már tárgyalhatták egy ideje. Nagyon hálás vagyok a mai napig, amiért ez akkor ott megtörtént. Mert rávilágított egy számomra nagyon fontos dologra: vezetőként törekednem kell arra, hogy érezzem ki mennyit bír el, főleg, ha fiatalokról van szó. Ez azért fontos szerintem, mert ők még tanulják a határaik felállítását és megtartását. Ha én azt sugalmazom feléjük, hogy sokkal többet bírnak el annál, mint amennyit valójában, akkor azzal károkat okozhatok. Ezt történetesen tapasztalatból tudom. Sokáig erőmön felül többet vállaltam, mint amennyit valójában elbírtam. Arra jutottam, hogy nekem is tanulnom kell felnőttként, hogy én valójában mennyit bírok el.
A fenti eset kb. 13 éve történt, elindított egy olyan úton, ami a mai napig visz előre. Tanulom, hogy mennyit bírok és mire van ahhoz szükségem, hogy jól legyek. Úgy gondolom, hogy így tudom hitelesen képviselni a fiatalok felé azt, amiben hiszek, miszerint: Fontosnak tartom, hogy felismerd, jogod van a határaidhoz és bármikor nemet mondhatsz. A kalocsai élet arra is tanított, hogy hogyan tudom magam finoman visszaállítani az origóra, amikor kimozdulok az egyensúlyból. Hálás vagyok ezért a felismerésért kalocsai GYIÖK-nek!
Ha a továbbtanulás, szakváltás, szakmaváltás vagy életpálya tervezése van éppen a fókuszodban, akkor ajánlom ezeket:
Egyéni Iránytű vagy IrányTű 2in1