Hiba?
Írta: Marton Katalin iránytű mentor
Az utóbbi hetekben többször szembejött velem a hibázás fogalma. Az is lehet, hogy most valamiért jobban odafigyelek erre a szóra, nem tudom. Ott van a könyvekben, amiket olvasok, a kolléga, aki megkönnyebbülve mondja nekem, hogy de jó, hogy te is tudsz hibázni.
Hiba?
Hibázok? Igen! Vagy úgy is mondhatnám, hogy természetesen hibázok. Ez hozzátartozik az emberi tökéletlenséghez, az én tökéletlenségemhez. Azt tapasztalom a saját életemen keresztül, hogy arra lettem trenírozva, hogy nem hibázhatok, ami nonszensz, hiszen hibáztam a héten is, 5, 10, 20 évvel ezelőtt is sokszor. Ami változott, csupán annyi, hogy másképp állok a hibáimhoz. Kevésbé tölt el szorongással vagy akár dühvel, hogy ejtettem egy hibát. Amikor belemerülök egy tevékenységbe, legyen az munka vagy magánélet adta feladat, akkor nem az a cél, hogy hibázzak, tehát, ha mégis hibázok, az nem szándékos. Érted?
Nem vagy egyedül, ha felmerül benned a kérdés: ennek tényleg ilyen nehéznek és rögösnek kell lennie? Világvége van, amikor hibázok?
Azok az emberek, akiknek a könyveit olvasom, podcastjeit hallgatom, követem őket, arról számolnak be (többek között), hogy hibázni ér és fogsz is. Kérdés, hogyan alakítom a viszonyom a hibázáshoz.
Az iskolában, amikor a tanár feltett egy kérdést, nem jelentkeztem, még akkor sem, ha szinte biztos voltam abban, hogy a válaszom jó. Ennyi év távlatában ezt úgy értékelem magamban, hogy azoknál a tanároknál nem tettem fel a kezem, akik nem viselték jól a hibás válaszokat. Nem kockáztattam, hogy a csorba önértékelésem tovább töredezzen, fogyjon. Hihetetlen, hogy kimondatlanul, nonverbális kommunikáció adta lehetőségeinkkel, hogyan vagyunk képesek építeni és rombolni más emberek lelkében.
A McKinsey globális tanácsadó cég készített egy olyan kutatást, amiben többek között a kudarctűrő képességet is vizsgálják. Azt találták, hogy az európai állampolgároknak alacsonyabb a kudarctűrő képessége, mint az amerikai embereknek. (Forrás: GROWTH magazin, 2024/Q2, 20. oldal) Elgondolkodtató szerintem. Michelle Obama több helyen is hangoztatja, hogy ne féljünk a kudarctól, mert „A kudarc a fejlődés és az érzelmi rugalmasság kialakulásának fontos állomása”.
Megkérdeztem a ChatGPT-t, hogy mit gondol a hibázásról. A következő választ kaptam: "A hibázás a tanulás és a fejlődés természetes és elengedhetetlen része. Gyakran azt tapasztaljuk, hogy a legnagyobb növekedést és személyes fejlődést a kudarcokból és hibákból való tanulás hozza. A hibák megmutatják, hogy hol van még lehetőség a fejlődésre, és segítenek abban, hogy új megközelítéseket találjunk egy probléma megoldására.”
Ezzel egyre jobban tudok azonosulni, és ezt mondjuk 15 éve még nem gondoltam volna, pláne nem a gimiben ülve 25 évvel ezelőtt. Hálás vagyok magamnak azért, hogy hibázás esetén már nem ostorozom maga napokon, heteken át. Ezzel mit nyerek? Például azt, hogy azt az energiát, amit gyakorlatilag az ostorozással elvettem magamtól, azt arra fordítom szinte egyből, hogy keresem hogyan tudom a hibámat kijavítani, így sokkal gyorsabban jutok megoldásra. Ez egy fantasztikus érzés és sokszor eszembe jut, hogy milyen egyszerű, nem atomfizika. Plusz másokkal is sokkal hamarabb leszek empatikus hasonló helyzetben és nem kezdek kígyót-békát kiabálni előtte vagy a háta mögött.
Az utóbbi évek tapasztalatai és a hibázással kapcsolatos gondolataim megerősítettek abban, hogy a hibák természetes részei az életünknek, és értékes tanulságokat hordoznak magukban. Sokáig küzdöttem azzal az elvárással, hogy tökéletesnek kellene lennem, meg annak is hibamentesnek kéne lennie, amit csinálok. Ezzel egy olyan utimate nyomást helyeztem magamra, amin nem is gondolkodtam el, automatikus volt. Nem mondom, hogy ez megszűnt, viszont csökkent az elmúlt években, mióta tudatosabban figyelek rá. Tudatosítom és gyakorlom, hogy a hibák elfogadása és a hozzájuk való viszony megváltoztatása nem gyengeség, hanem az érettség jele. Számomra ez nagyon nehéz egyébként.
Mi van akkor, ha te is olyan nyomsát helyezel magadra a továbbtanulással, iskolaválasztással, szakmaválasztással, ami szinte már elviselhetetlen, csak még nem vagy tudatában? A kikönnyítésre már van lehetőség külső támogatással. Vannak már olyan eszközök, magyarul is elérhető diagnosztikai tesztek, amik nagyban segítik meglátni a tiszta képet azzal kapcsolatban, hogy merre indulj tovább. Nem elindulsz, hanem továbblépsz egy újabb szintre. Alapozol a bölcsiben, oviban, hogy átlépj az általános iskolába, majd azért dolgozol, tanulsz, tágítód a tudásod, hogy tovább menj középiskolába. Aztán folytatod utad tovább. Kitanulsz egy szakmát, egyetemre mész vagy beleugrasz a munka világába. Végtelen variáció van, ahogyan építheted az ÉLTEPÁLYÁDAT. Kérdés, hogy mik a nehézségeid, erősségeid, hogyan tudsz jól teljesíteni, milyen környezetben tudod kihozni magadból azt, ami számodra boldogságot és elégedetséget biztosít. És ezekre a kérdésekre képzeld el, hogy a válaszok ott vannak benned, mert nálad jobban senki sem tudja, mi a jó neked.
Bizonyos bölcsességek valóban az élet előrehaladtával érkeznek el hozzánk. Ha most csak a továbbtanulás és életpálya témakörnél maradunk... Mi van akkor, ha a kezedben vannak azok az eszközök, amelyek segítenek időt spórolni, megszabadítanak a felesleges tépelődéstől, és enyhítik a nyomást a mellkasodban, a torkodban, vagy bárhol, ahol a testedben megjelenik a feszültség?
Mutatom mennyi dolog közül válaszhtasz. Ez a kép a BKIK Szakképzési Irodájának 2025-ös kiadványából származik:
Amit a pályaorientációs munkám során tapasztalok az, hogy teljesen mindegy, mennyi időt szánsz arra, hogy kitaláld mi legyen a következő lépés (hetek, hónapok, 14 nap, 24 óra?), meg fogod tenni, vagy így, vagy úgy. Elkerülhetetlenül eljön a pont, amikor leteszed a voksod az egyik lehetőségre a sok köszül. Kérdés az, hogy minek a nyomán teszed ezt? Sodrósz a halom infóval, ingerrel? Megállsz egy pillanatra és odafigyelsz, hogy mi zajlik benned? Mi az, amit te akarsz, szeretnél csinálni? Mi az, amivel BOLDOGulnál? Tervezz, gondolkodj, vitasd meg azokkal, akiknek adsz a szavára, beszélgess róla olyan emberekkel, akik már abban dolgoznak, amiről te most álmodozol éppen. Vond be a családodat is. Ebből a szinergiából, közös erőből pedig rakd össze azt a puzzle-t, ami te vagy, ami megszólít téged. Képes vagy rá! Drukkolok NEKED! 
Ha a továbbtanulás, szakváltás, szakmaváltás vagy életpálya tervezése van éppen a fókuszodban, akkor ajánlom ezeket:
Egyéni Iránytű vagy IrányTű 2in1