Eileen Gu – Nem izgulsz. Csak izgatott vagy.

 Írta: Marton Katalin iránytű mentor 

„Nem izgulsz. Csak izgatott vagy.”

Na, ezt azért elrakom magamnak. Meg te is rakd el sztem. Mert milyen érdekes, hogy ugyanaz a remegő gyomor, izzadó tenyér, gyors szívverés lehet: „Úristen, mi lesz, ha elrontom?” vagy „Úristen, mindjárt történik valami!”

Eileen Gu a középiskolai cross-country edzőjétől tanulta ezt a gondolatot. Amikor egy verseny előtt ideges volt, az edzője nem azt mondta neki, hogy nyugodj meg. Azt mondta: „Nem izgulsz. Csak izgatott vagy.” És Gu ezt azóta is használja, amikor nagy a tét.

Szerintem ebben már önmagában van valami. Mert hányszor történik meg velünk, hogy valami fontos előtt rögtön eldöntjük: félek → tehát baj van.

Pedig lehet, hogy nem baj van. Lehet, hogy csak fontos neked.

Eileen Gu egyébként nem az a tipikus „egy dologban jó vagyok, ezért csak azt csinálom” történet. Világszínvonalú freestyle síelő. Olimpiai bajnok. Stanford-hallgató. Modell. És közben elképesztően komolyan veszi a tanulást is.

A Stanford szerint már gyerekkora óta álma volt az egyetem, és az olimpiai karrierje mellett is ragaszkodott hozzá. Tanult kvantumfizikát, később nemzetközi kapcsolatok szakra került.

És itt nekem megint megáll egy pillanatra a film. Mert hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha valaki valamiben nagyon jó, akkor abba kell mindent beletennie. Egyetlen dolog. Egyetlen irány. Egyetlen identitás. Ő viszont valahogy máshogy néz erre.

A tanulás például szerinte nem elvesz a síeléstől, hanem hozzáad. A fizika segít megérteni a trükkök működését. A pszichológia segít megérteni a félelmet, a tanulást és saját magát. Vagyis ami kívülről három teljesen különböző dolognak tűnik, az az ő fejében összeáll egy rendszerré.

És ez szerintem nagyon fontos üzenet annak, aki most azon gondolkodik: „De hát engem túl sok minden érdekel!” Lehet. És akkor mi van? Lehet, hogy nem szétszórt vagy. Lehet, hogy még csak gyűjtöd az alkatrészeket.

De talán még ennél is jobban tetszik, ahogy a sikerről gondolkodik. A friss interjújában ezt mondta: „Úgy edzek, mintha még soha nem nyertem volna, és úgy versenyzek, mintha még soha nem veszítettem volna.”

Na. Ez azért elég erős. Mert nézd meg, mi van mögötte. Edzés közben: keresem, mit rontottam el. Verseny közben: hiszek magamban. A kettő nem zárja ki egymást. Sőt. Lehet, hogy pont ettől működik.

Ő maga azt mondja, hogy edzés közben hajlamos nagyon kritikusan nézni a saját hibáit. Versenyhelyzetben viszont tudatosan átvált egy magabiztosabb „alteregóra”: én vagyok itt a legjobb, most senki nem érhet utol.

És ez azért tetszik, mert sokszor azt hisszük, hogy vagy önbizalmad van, vagy önkritikus vagy. Pedig lehet mindkettő. Csak nem feltétlenül ugyanabban a pillanatban.

És van még valami. Eileen Gu korábban arról is beszélt, hogy fiatalabb korában a síelés szinte teljesen összefonódott azzal, ahogy önmagát látta. Ha sikerült, sikeresnek érezte magát. Ha nem sikerült, az önmagáról alkotott képe is megingott. Aztán megtanulta különválasztani a dolgokat.

A síelés fontos része az életének. De nem ő maga. A kudarc pedig nem azt jelenti, hogy ő kudarc. Na, ez szerintem már nem is csak sportról szól. Hanem rólad. Rólad, ha nem sikerül a felvételi. Ha nem vesznek fel oda, ahová szerettél volna menni. Ha kapsz egy kettest. Ha nem téged választanak. Ha béna vagy valamiben, amiben nagyon jó szerettél volna lenni. Ha valaki azt mondja: „Ez neked nem megy.” Attól még nem lettél kevesebb. Csak valami nem sikerült. És ez nagyon nem ugyanaz.

Eileen Gu 17 évesen robbant be igazán a nemzetközi síelésbe: a 2021-es X Gamesen két aranyat és egy bronzot nyert. Egy évvel később a pekingi olimpián két arany- és egy ezüstérmet szerzett. 2026-ra pedig már ötszörös olimpiai érmes lett.

De engem valahogy nem ez fog meg benne a legjobban. Hanem az, hogy közben nem akar egyetlen dobozba beleférni. Nem csak sportoló. Nem csak diák. Nem csak modell. És nem is az a célja, hogy mindenkinek bebizonyítsa, hogy mindenben tökéletes. Inkább mintha folyamatosan azt kérdezné: „Mi érdekel még?” „Mit tudok ebből megtanulni?” „Hogyan tudok jobb lenni?”

És talán ez az, amit egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak is érdemes lenne magával vinnie.

Nem biztos, hogy most kell eldöntened: „Én EZ leszek.” Lehet, hogy most még csak azt kell felfedezned: „Ez érdekel.”

Aztán kipróbálod. Tanulsz róla. Bénázol. Javítasz. Rájössz, hogy mégsem. Vagy rájössz, hogy: „Hűha. Ez tényleg én vagyok.” És közben lehet, hogy valami teljesen másból is tanulsz valamit, ami később pont jól jön. Mert lehet, hogy a fizika nem csak fizika. A sport nem csak sport. A rajzolás nem csak rajzolás. A videojáték nem csak videojáték. A beszélgetések nem csak beszélgetések.

A kérdés inkább az: Mit tanultál közben magadról?

És ha legközelebb valami előtt azt érzed: „Úristen, izgulok.” Próbáld ki Eileen Gu módszerét.

Állj meg egy pillanatra. Vegyél egy levegőt. És mondd azt: „Nem izgulok. Csak izgatott vagyok.”

Lehet, hogy nem változik meg tőle minden. De lehet, hogy egy kicsit megváltozik az, ahogyan ránézel arra, ami előtted van. És néha pontosan ennyi kell az első lépéshez. Nem kell még tudnod, hová vezet az út.

Elég, ha kíváncsi vagy rá. 

---

Forrás: On direction!  outsideonline  businessinsider  redbull  elle

---

Lehet, hogy most éppen a továbbtanulás, pályaorientáció vagy egy új munkaterület felfedezése érdekel. Ha így van, akkor nézd meg hogyan segíthet ebben az IrányTű HANGOLÁS vagy az Ifjúsági COACHING

Várlak szeretettel! 

„Úgy edzek, mintha még soha nem nyertem volna, és úgy versenyzek, mintha még soha nem veszítettem volna.”

Kép: pixabay és youtube