Queen és Edith Eger döntése
Írta: Marton Katalin iránytű mentor
Edith Eger A döntés c. könyve, és a Queen elsőre nagyon távolinak tűnhetnek egymástól, mégis ugyanarról szólnak: hogyan lehet önmagadnak maradni egy olyan világban, ami folyamatosan be akar szorítani valamilyen szerepbe, skatujába, ki hogy hívja. Edith Eger a túlélésről és a belső szabadságról ír, a Queen pedig ugyanezt üvöltötte ki a zenében. Gitárral és színpadon.
Freddie Mercury azért lett ikon, mert nem próbált beleolvadni a tömegbe. Furcsa volt, hangos, színházias és teljesen más, mint amit akkoriban „normálisnak” (kinek mi a normális… ugye..?) tartottak. Edith Eger könyvének egyik legerősebb üzenete sztem, hogy a legnagyobb börtön sokszor a saját félelmünk attól, hogy kik vagyunk valójában. A Queen sikere pont azért működött, mert nem rejtették el az egyediségüket — inkább még jobban felerősítették.
A Queen dalai tele vannak szabadságvággyal, érzelmekkel és belső harcokkal. A Bohemian Rhapsody vagy a We Are the Champions nemcsak slágerek, hanem érzések, amikhez emberek milliói kapcsolódtak és kapcsolódnak a mai napig. Edith Eger szerint nem mindig tudjuk megválasztani, mi történik velünk, de azt igen, hogyan reagálunk rá. A Queen zenéje pedig sok embernek pont ezt adta: erőt ahhoz, hogy merjen önmaga lenni.
Talán ezért rezonálunk rá még mindig. Mert ugyan más világban élünk, de ugyanazokkal a kérdésekkel küzdünk:
„Elég vagyok így?”
„Mit gondolnak rólam mások?”
„Lehetek önmagam?”
Edith Eger könyve és a Queen története ugyanarra a válaszra fut ki sztem: a valódi szabadság akkor kezdődik, amikor nem mások elvárásai szerint próbálunk élni. Közhely? Sztem nagyon nem. Eszméletlenül nehéz annak lenni, ami és aki valójában vagyok. Így azt gondolom, hogy amikor vmire rányomjuk, hogy 'jajj de közhelyes vagy', akkor lehet, hogy érdemes lenne továbbgondolni, hogy miért is gondoljuk ezt? Mi van e mögött? Sztem ez sokszor felelősséghárítás, mert akkor a közhely miatt nem kellene mégsem foglalkozni a témával. Napjainkban, amikor az elfogadás témája ennyire fontos lett, akkor pedig kutya kötelességem hirdetni azt, hogy úgy tudsz majd együttélni a döntéseddel, ha felvállalod azt, amit gondolsz. Aztán eszembe jut Sophie választása...
Beszélhetünk arról, hogy jó döntést akarsz hozmi. Rendben. Meg arról is, hogy félsz attól, hogy rossz döntést hozol. Akkor kezdjük azzal, hogyan definiálod a jó döntés, és hogyan a rosszat.
-------------
Kép: Uránia