Tréning az Óbudai Gimiben
Írta: Marton Katalin, iránytű mentor 
Az évem tréninggel és egy pályaorientációs előadással indult. Meghívott az Óbudai Gimi a pályaorientációs napjára. A lehetőség onnan jött, hogy egyik korábbi tanárom jelen volt egy pályatanácsadási konzultációmon, nagyon megtetszett neki és ezt megosztotta a suliban a kollégáival.
Nagy izgalommal dolgoztam a tréning anyagán, és hamar összeállt a fejembe, hogy mit szeretnék megvalósítani. Ez egy izgalmas kihívás volt, mert ilyen jellegű munkát teljesen önállóan korábban még nem végeztem. Rengeteg felhalmozott tudásomat és tapasztalatomat most lehetőségem nyílt egyedül kamatoztatni. Ahhoz tudnám hasonlítani az érzést, amikor gyerekként anyukám kísért az iskolába, színházba és haza, aztán eljött a nap, amikor anyu megadta a zöld lámpát és egyedül tehettem meg ezeket. Már megvolt a kellő önbizalmam, rutinom és annyira jó érzés töltött el, hogy egyedül jövök-megyek. Ez a fokozatos önállósodás hatalmas örömöt és magabiztosságot adott, amiért a mai napig hálás vagyok anyukámnak!
Telefonon többször is egyeztettem az iskola pszichológussal és beszéltem az osztályfőnökkel is. Végzős osztályról volt szó, tehát januárban már jócskán rajta vannak/lehetnek a felvételivel kapcsolatos érzelmi hullámvasúton. Az osztályfőnök azt mondta, hogy a stresszkezelés érdekelné az osztályt. E köré építettem fel az anyagot. Volt lufi fújás és kidurrantás, önálló -és csapatmunka, aromaterápia, mese és imagináció légzésgyakorlattal. Nem volt telefonhasználat, kivetítő, semmi kék fény forrás. Az volt a célom, hogy teret biztosítsak annak, hogy a jelenben legyenek, egymásra figyeljenek, magukra figyeljenek, jól érezzék magukat. A tréning végén kapott pozitív visszajelzések különösen sokat jelentettek nekem.
A tréning után következett az előadásom, amelyben a szakmai utamat osztottam meg a fiatalokkal. Előzetesen pontokba szedtem, miről szeretnék beszélni, és az előadás során jöttem rá, mennyire jó élmény ezeket a gondolatokat nemcsak leírni, hanem kimondani is. Mekkora ereje van annak, amikor az ember hangosan megfogalmazza az eddigi tapasztalatait. A diákok tapsa meglepetésként ért, és óriási örömmel töltött el.
Emlékszem, gyerekkoromban, amikor anyukám párszor elvitt abba az irodába, ahol hétvégente takarított, elvarázsolt a hely. A Bajza utca környékén álló régi épület földszintjén berendezett iroda tágas és világos volt, tele dolgozóasztalokkal, post-it lapokkal, számítógépekkel és minden más aprósággal, ami egy munkahelyhez tartozik. Már akkor megfogalmazódott bennem a vágy, hogy egyszer majd én is egy hasonló helyen dolgozhassak.
Most, hogy ez az álmom valóra vált, és irodában dolgozom, a fiataloknak mesélve világossá vált számomra, hogy sok másik álmom is megvalósult már. Akkoriban ezek hatalmas céloknak tűntek, talán nem is osztottam meg őket mással, csak a naplómmal. Hálás vagyok, hogy merek álmodni, akár nagyot is.
Kívánom, hogy te is álmodozz és legyen bátorságod tenni azért, hogy valóra váltsd!
Ha a továbbtanulás, szakváltás, szakmaváltás vagy életpálya tervezése van éppen a fókuszodban, akkor ajánlom ezeket:
Egyéni Iránytű vagy IrányTű 2in1