Vámpírok, akik szerint régen minden jobb volt…
Írta: Marton Katalin, iránytű mentor 
„Régen minden jobb volt.” Ismerős mondat?
Jobb volt a zene, jobbak voltak az emberek, jobb volt a nyár, a gyerekek pedig még tudtak viselkedni. És természetesen a kenyér is kenyér volt. Nem ez a szivacsos valami….
Na, és mi van, ha vámpír vagy? Az Interjú a vámpírral egyik izgalmas része éppen az, hogy mit kezd két vámpír azzal, hogy körülöttük évszázadokon át változik a világ. Más ruhák. Más zenék. Más szokások. Más emberek. Más gondolatok.
Lestatot mintha szórakoztatná az egész. Új korszak? Jöhet! Új zene? Hallgassuk! Új divat? Nézzük, mit tud! Mintha folyamatosan azt mondaná: „Na, lássuk, mit talált ki már megint az emberiség!” 
Louis viszont sokkal nehezebben viseli. Neki a változás inkább veszteség. Ami volt, eltűnik. Ami ismerős volt, megszűnik. És talán éppen ettől lesz a vámpírtörténet nagyon is emberi.
Mert hány ember él úgy, hogy folyamatosan visszanéz? „Bezzeg amikor én voltam fiatal…” „Régen még tudtak az emberek…” „Régen jobb zenék voltak.” „Ezek a mai fiatalok…”
És lehet, hogy tényleg volt, ami jobb volt. Persze, hogy volt. Csakhogy van itt valami, ami szerintem ennél sokkal érdekesebb. Mi van akkor, ha valaki nem egyszerűen szereti a múltat, hanem folyamatosan oda vágyik vissza? Ha a régi világ lesz a mérce mindenre. Ha az új dolgok többnyire csak rosszabb változatai annak, ami régen volt.
Ha a jelenre rendszeresen azt mondja: „Ez már nem az igazi.” Lehet, hogy ez keményen hangzik. De sokszor az az érzésem, hogy ilyenkor nem feltétlenül a múltat szereti ennyire az ember. Hanem a jelenét nem szereti. És ez fiatalon is érdekes kérdés.
Mert ma egy 16-20 éves olyan világban próbálja kitalálni, hogy ki ő, mit szeretne, miből élne szívesen, ahol mire megtanul valamit, már megváltozhat körülötte. Szakmák alakulnak át. Új technológiák jönnek. Az AI bekopogott. Mi a valóság és mi a bullshit? A munka világa sem ugyanaz, mint tíz éve. És közben ott van a kérdés: „De akkor mégis mire készüljek?”
Hát… Ez nem könnyű. De talán nem is az a cél, hogy olyan világra készülj, ami majd pontosan ugyanaz lesz, mint amiben ma élsz. Mert valószínűleg nem lesz.
Szerintem ezért veszélyes egy kicsit az a gondolat is, amikor egy fiatal azt hallja:
„Nektek sokkal könnyebb.” Vagy: „Bezzeg nekünk még rendes munkánk volt.” Vagy: „Régen egy szakmával el lehetett lenni egész életben.”
Lehet, hogy így volt. Csakhogy te nem akkor élsz. És nem is kell akkor élned. Nem a szüleid világát kell újrajátszanod, hanem a sajátodat kell megtanulnod működtetni. Ez néha sokkal bizonytalanabb. Viszont sokkal több lehetőséget is tartogathat. És itt jön be az egyik kedvenc kérdésem:
Mi van, ha nem az a feladatod, hogy előre tudj mindent? Hanem az, hogy megtanuld, hogyan keresd meg a következő választ.
Talán ezért szeretem annyira Eileen Gu hozzáállását is. Nem abból indul ki, hogy már mindent tud. Sőt. Kifejezetten keresi azokat a helyzeteket, ahol vannak nála jobbak. Mert ott lehet tanulni.
Vagy lehet, hogy van olyan is, amikor rájön: „Ja, amúgy ezt mégsem szeretném.” Next one!
És talán pont ezért nem kell huszonévesen úgy élni, mintha már kész lenne az egész élet. Nem kell tudnod, hogy 37 évesen mit csinálsz. Nem kell most megtalálnod az „egyetlen igazi hivatásodat”. Nem kell elsőre tökéletesen választanod. Lehet próbálkozni. Lehet váltani. Lehet újratervezni. Lehet azt mondani: „Ez mégsem én vagyok.”
A kintsugi egyik szépsége is éppen ez. Nem kell eltüntetni minden korábbi törést, kerülőutat vagy rossz döntést. Ezek is részei annak, ahogyan összeállsz.
És persze lehet nosztalgiázni. Sőt, néha kifejezetten jó. Hallgasd meg a régi zenét. Nézd meg a régi filmet, sorozatot. Vedd elő a régi pulcsidat. Nevess azon, hogy 14 évesen milyen frizurád volt. De ne költözz vissza a múltba. Mert ott már mindent ismersz.
A jövő viszont még nincs kész. És ez egyszerre ijesztő és felszabadító. A világ változik. Te is. És lehet, hogy nem az a kérdés, hogyan tudnád úgy alakítani az életedet, hogy semmi ne változzon. Hanem az: „Mennyire tudok együtt változni vele?” Mert lehet nézni a világot Louis szemével: „Már megint minden megváltozott.”
Vagy egy kicsit Lestat módjára: „Na jó. Nézzük, mi ez.” És szerintem egy fiatalnak, neked ma talán éppen erre van szüksége. Nem arra, hogy valaki megmondja neked, milyen világban fogsz élni. Hanem arra, hogy elhidd: képes leszel megtanulni eligazodni abban is, amit ma még nem ismersz.
És ki tudja. Lehet, hogy egyszer majd te is azt mondod: „Bezzeg a 2020-as években…” De remélhetőleg akkor is lesz benne egy kis Lestat. „Na jó. Nézzük, mi jön.”
Interview with the Vampire (1994) ORIGINAL TRAILER
Anne Rice's Interview With The Vampire - Official Trailer (2022) Jacob Anderson, Sam Reid
---
Lehet, hogy most éppen a továbbtanulás, pályaorientáció vagy egy új munkaterület felfedezése érdekel. Ha így van, akkor nézd meg hogyan segíthet ebben az IrányTű HANGOLÁS vagy az Ifjúsági COACHING
Várlak szeretettel! 
Kép: pixabay