Rólam
Hiszek abban, hogy folyamatosan változok, és ez a változás visz előre.
Az általános iskolában nagyon jól tudtam barátkozni, a tanulásban viszont nem jeleskedtem. Mondhatni végig szenvedtem azt a 8 évet, amit a padokban töltöttem. A Balettintézet a szívbetegségem miatt végül nem vett fel 6 éves koromban, viszont az Opera Gyerekkarba bekerültem. A színház olyan biztonság sziget lett számomra, hogy az iskolában szerzett sebeket részben és szépen gyógyítani tudtam vele. A színház munka is volt egyben. Erősebbé és magabiztosabbá tett, és pénzt is kerestem vele. Az első fizetésemből vettem egy ischlert a művészbüfében. Az élet apró örömei... 
Mivel semmi konkrét nem volt a fejemben, ezért 8. után gimibe mentem. Ez volt életem első önálló döntése. Ekkorra már kevésbé éreztem nehéznek a tanulást. A gimi harmadik évét saját kérésre ismételtem. Életem második nagyobb olyan döntése volt, amit önállóan hoztam meg és a mai napig hiszek abban, hogy az egyik legbölcsebb döntéseim közé tartozik.
Gimi után nem vettek fel fősulira, egyetemre. Nem volt sok időm szomorkodni, mert dolgoztam és mellette eldöntöttem, hogy OKJ-s (már nincs ilyen) képzésen veszek részt. Nincs meg a papírom ezekről, mert a vizsgák egy bizonyos pontján, hátraarcot csináltam és nem abszolváltam azokat. Iszonyat szégyent éreztem e miatt akkor. Mostanra azt hiszem megértettem, hogy miért csinálhattam ezt.
Nem hagytam fel az egyetemi jelentkezéssel sem. Fel is vettek pár évvel később a Corvinusra, nemzetközi tanulmányok szakra. Fejembe vettem, hogy diplomata leszek, mert volt egy diplomata család, akikkel sok időt töltöttem együtt. Tetszett, hogy több nyelven beszélnek, sokat utaznak. Az egyetem padjában ülve fél év alatt kezdtem felfogni, hogy ez mégsem nekem való. A tárgyak 80 százaléka iszonyat nehéz volt a számomra, kevés volt a sikerélmény és a támogatás sem onnan jött, ahonnan számomra akkor fontos lett volna. Mindezekkel együtt nem hagytam félbe. Végig csináltam, amire mondhatom, hogy NAGYON büszke vagyok! Munka mellett, levelezőn, fizettem a tandíjat, és 11 évvel később TÁDÁÁÁÁÁ meglett a diploma. Nem lettem diplomata.
Van tapasztalatom a munkanélküliséggel is. 1.5 évig voltam regisztrált munkanélküli. Ez nagyon megviselt lelkileg. 7 éves koromtól volt fizetésem, munkanélkülivé 27 évesen váltam. Pánikrohamaim voltak ebben az időszakban. A munkaügyi központban könyörögtem, hogy küldjenek ki terepre szemetet szedni, mert meg fogok kattani, ha nincs miért felkelnem reggel. Irodai munkát kerestek nekem az ott dolgozók, mert azt mondták, hogy "aranyom, a szemét szedés nem magának való..."
Jól megy/ment az angol. Egy ismerősöm megkeresett, hogy korrepetálnám e a fiát? Mondtam, hogy: de nekem nincs diplomám meg képesítésem ehhez. Mondta az ismerősöm, hogy ez őt nem érdekli, ha benne vagyok, nézzük meg, hogy megy. Jól ment. Rájöttem, hogy a present perfectet képes vagyok úgy elmagyarázni egy 12 évesnek, ahogyan a tanára nem tudja. Aztán sorra jöttek a megkeresések más szülőktől is. Azt tudtam, hogy hosszú távon nem ezzel akarok foglalkozni, viszont az akkori nehéz lelki állapotomból szépen kihozott, mert minden alkalomra készülnöm kellett.
Újra lett munkám. Egy cég irodavezetésébe kezdtem bele, ami nagyon az enyém volt. Kimondhatatlanul élveztem és élvezek a mai napig felépíteni és működtetni cégen belüli rendszereket, amik megkönnyítik az ott dolgozók életét, és keretbe teszik azt. Szeretek emberekkel beszélgetni, segíteni nekik.
Aztán jött egy olyan lehetőség, amire a mai napig nagyon jólesően emlékezek vissza. Ifjúsági referens lettem Kalocsán. Itt fiatalokkal dolgoztam együtt majd 4 éven át. Szerveztünk rendezvényeket, táborokat, tréningeket. Sokat tanultunk egymástól. Volt egy Továbbtanulási Fórum programunk, ami megmutatta nekem, hogy mennyire jó érzés a részesévé válni a fiatalok életének akkor, amikor arról gondolkodnak, hogy merre menjenek tovább. Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy fiatalokkal akarok dolgozni, segíteni nekik meghozni a döntést, ami sokszor nagyon nehéz. Innen jön az, amit most csinálok, pályaorientációs tanácsadó lettem, mostanra pedig az ifjúsági coaching-ot tanulom óriási szeretettel és odaadással.
Hiszek abban, hogy nincs olyan életút, amelynek minden állomása előre megtervezhető. Néha egy kudarc, egy kitérő vagy egy váratlan lehetőség visz közelebb ahhoz, ami igazán nekünk való. Az én utam sem egyenes. Talán ezért érzem olyan fontosnak, hogy ma fiatalokat kísérhessek abban, hogy bátrabban, tudatosabban és nagyobb önbizalommal induljanak el a saját útjukon. Drukkolok mindenkinek, aki eljön hozzám, mert tudom, hogy mennyit számít, amikor sokan teszik ezt 1-1 fontos döntés előtt.
Az, ami előtt most éppen állsz, az maga a változás, amit egy döntéssel gördítesz tovább. A kulcs a te kezedben van, rajtad múlik, hogyan nyitod meg az utat a saját lehetőségeid felé. Lehet, hogy most bizonytalan vagy, egyszerre izgalmas és kihívásokkal teli a jövőre gondolni, és talán még azt sem tudod pontosan, melyik irányba indulj. Emlékezz erre: a kérdéseid teljesen rendben vannak, sőt, ezek mutatják, hogy készen állsz új dolgok felfedezésére.
Marton Katalin, iránytű mentor vagyok, az Orientify tanúsított karrierelemzője, pályaorientációs konzulens, leendő ifjúsági coach. Kérlek szólíts Katának. 
A te történeted érdekel. Az, hogy mi lelkesít, mi tölt fel, és mi az, ami felé szívesen indulsz el.
Feltételezem nehéz lehet ez a helyzet számodra: elvárások, határidők, szülői remények, saját vágyak és esetleg félelmek. Hiszem, hogy a továbbtanulással, szakmakereséssel járó fejtörés könnyebbé tehető számodra és a szüleid számára is, ha velem tartasz. Nem ígérek varázslatos megoldásokat, viszont vállalom, hogy őszintén, lépésről lépésre segítek átgondolni a terveidet, céljaidat, és azt, mi az, ami valóban passzol hozzád. 
Hiszek abban, hogy a kitartás, az elhivatottság és a folyamatos tanulás, kellő nyitottság, kulcsfontosságúak a jó élethez, ezért folyamatosan képzem magam, hogy további eszközökkel és skillekkel gyarapítsam tudásomat, feljesszem a belsőGPS-em. Elkötelezett vagyok amellett, hogy pozitív hatást gyakoroljak a környezetemre és a közösségemre. Olyan emberként szeretnék melletted állni, aki nem megmondja, mit csinálj, hanem támogat abban, hogy tisztábban lásd önmagad, a lehetőségeidet és az előtted álló választásokat. Együtt gondolkodva, nyugodt légkörben fedezheted fel, milyen ösvényeken indulhatsz el, hogy igazán magadénak érezd a következő lépéseket a saját életedben. Fontosnak tartom, hogy felismerd, jogod van a határaidhoz és bármikor nemet mondhatsz.
Ha kíváncsi vagy arra, hogyan gondolkodom és dolgozom, csekkold az Olvass bele blogomat. Hallgasd meg, hogy mi a munkám esszenciája.
Válassz egyet: Egyéni Iránytű 
Ifjúsági COACHING IrányTű 2in1
Nincs jó vagy rossz döntés - csak a Te utad.
Képet készítette: Urbán Orsi
A weboldalamat én magam szerkesztem, írom a szövegeket rajta, álmodom és megvalósítom az elérhető szolgáltatásokat. A legjobb tudásom szerint dolgozok, és fontosnak tartom, hogy képes legyek a fejlődésre ebben is. Apró lépésekben haladok előre. Nagyon büszke vagyok a munkámra a weboldallal, főként, mert évekkel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ezt ennyire fogom élvezni, szeretni. Azt hiszem, már nem törekszem annyira a hibátlanságra, amit ez a weboldal szerkesztés folyamatosan tanít velem. Ha azt akarom, hogy felkerüljön valami, akkor azt felteszem, és az is szuper, ha sztem elég jó. 
Kívánom, hogy jól érezd itt magad és kapj belőle többlet energiát, értéket, amit elvihetsz magaddal és épülhetsz belőle!
-----------------------------------