Amikor anya/apa kitalálja, hogy neked pályaorientáció kell
Írta: Marton Katalin, iránytű mentor 
Miért döntök úgy, ahogyan döntök?
'Döntés… döntés… csináljam, ne csináljam…? Menjek, maradjak, változtassak?' Naaagyon érdekelnek a döntési mechanizmusok. Több bejegyzésemnek is ez áll a középpontjában. Miért döntünk úgy, ahogyan döntünk? Az egyik elemzési módszerem a saját döntéseimmel kapcsolatban, hogy az adott dolog, amiben dönteni kéne, az milyen hatással lehet rám. Leszív vagy feltölt? Hogyan érzem tőle magam? Ez azért fontos számomra, mert azt figyeltem meg, hogyha egy adott dolog a ’leszív’ kategóriába tartozik, akkor falja az energiámat, ami kihat a kreativitásomra, közérzetemre, idegrendszeremre és kb mindenre, amiből én vagyok. Meg persze a környezetemre is kihat, és sokkal több energiát kell fordítanom arra, hogy jól funkcionáljak, mondjuk a családom körében. Ez az odafigyelés arra, hogy jól funkcionáljak, pedig szintén viszi az energiám, amit fordíthatnék sokkal hasznosabb, érdekesebb dolgokra is.
A másik dolog a döntéseimmel kapcsolatban az, hogy elemzem, jól vagy rosszul döntöttem. Felmerül a kérdés bennem: van értelme ezt minősíteni? Az adott döntésemet az akkori legjobb tudásom szerint hoztam meg, legyen az 1 hete, 1 éve, 10 éve. Mindig oda lyukadok ki, hogy hogyan is lettem volna képes másképp dönteni, mikor 10 éve még más dolgok voltak a fókuszomban, de akár 1 hete is… Van értelme jó vagy rossz döntés címkét használni? Ha jól döntök, akkor a végeredmény tökéletes lehet?
70%-os szabály
Ali Abdaal, termelékenységi szakértő és YouTuber azt mondja, hogy érdemes figyelembe venni a 70%-os szabályt, miszerint, ha van elegendő információd (kb. 70%-ban biztos vagy a döntés helyességében), akkor érdemes lépni, mert a tökéletességre várás gyakran csak időpazarlás. Ezzel teljesen egyetértek. Pontosabban az előző mondat mostanra igaz, pár évvel ezelőtt érteni véltem mire gondol, 10 éve meg felháborított volna a feltevés és beleálltam volna abba az emberbe, aki ezt egy beszélgetés közben bedobta volna témának.
Változok, a döntési mechanizmusom is változik ennek köszönhetően. Nekem sokat segít, hogy vezetek egy füzetet, amibe feljegyzem az adott napra fontos teendőimet. Ezt nagyjából 2 éve csinálom. Előtte a telefonom egy jegyzetelős aplikációjába vezettem évekig, de mint kiderült ez nem kielégítő számomra, mert (újra) felfedeztem, hogy nekem fontos a kézírás. És ezzel az apró változtatással érezhetően kiegyensúlyozottabbak a napjaim. Miken múlik, hogy az ember hogyan dönt….? És ez is egy döntés volt.
Az is egy döntés, amikor nem döntök, és hagyom sodródni magam az eseményekkel. Ezzel úgy érzem, hogy kiszolgáltatom magam bizonyos helyzetekben. Általában elég pocsék érzés.
Egy jó beszélgetés jól jöhet...
Volt egy diákom, aki úgy került hozzám, hogy a szülei akarták neki a tanácsadást, őt nem érdekelte. Gyakorlatilag mínuszból indultam vele, kb. nulla bizalma volt felém. Teljesen megértettem a fiatalt és mindezzel együtt azt is láttam és éreztem, hogy a szülei szeretnének segíteni neki, és ha feléjük nem nyit, akkor hátha egy idegennel közlékenyebb lesz. A szülők alaptézise az volt, hogy a gyereküknek fogalma sincs mit akar csinálni és csak sodródik, félnek attól, hogy ennek nem lesz jó vége. Esetleg lehetne orvos vagy jogász, ahogyan a szülők is. A beszélgetések során sokmindenre fény derült. A diák arra is ráeszmélt, hogy nem fogom neki megmondani, hogy mi akarjon lenni, mert ez az ő döntése. Aztán az is leesett neki, hogy a szülei azért nyomultak neki a saját szakmáikkal, mert nem beszélgetett velük arról, hogy ő mit akar igazából. Félt elmondani nekik, hogy ő már tudja mit szeretne. A második találkozón már volt bizalma felém, elindultunk az úton. Neki köszönhetem, hogy eldöntöttem, csak fiatalokkal akarok foglalkozni. 
Most, hogy a mediációs tanulmányaim végén vagyok és vizsgázni fogok, visszanézek erre a történetre… Az jut eszembe, hogy hányszor volt/van olyan az életemben, amikor nem megfelelő a kommunikációm, vagy nem adok és nem gyűjtök be (elegendő) információt és e miatt hozok olyan döntést, amit később esetleg megbánok egy számomra fontos kérdésben.
A mai világ egyik kihívása, hogy rengeteg információ áll a rendelkezésünkre. Lehet, hogy bizonyos döntések előtt már azért nem fürkészem ezt a temérdek infót, mert csömöröm van és csendet/nyugalmat akarok? Vagy mert nem tudom hol találom a számomra megfelelő forrást?
Mindenesetre a döntés meghozatalához szerintem pár dolog jól jöhet: belső GPS, információgyűjtés, idő, alternatívák mérlegelése, intuíció, következmények és felelősségvállalás, tanulás a korábbi döntésekből, valamint a bátor döntés (70 százalékos szabály).
Ajánlom még figyelmedbe:
How Many Decisions Do We Make Each Day?
5 Questions to Teach Teenagers on Making Wise Decisions
Ha a továbbtanulás, szakváltás, szakmaváltás vagy életpálya tervezése van éppen a fókuszodban, akkor ajánlom ezeket:
Egyéni Iránytű vagy IrányTű 2in1